Annyira aljas hazugság-csomagról van szó, hogy kedvetlenül írok.
Lehet, hogy a memóriám nem tökéletes, de amikor a 2010-es választásokra gyártotta a Fidesz a maszlag-áradatát (4%-os évi fejlődés, az adósság jelentős csökkentése és hasonlók) az egymillió új munkahelyet azonnalra ígérte, majd két lépésben puhította a maga által kreált kötelezettséget: először négy év alatt, majd 10 év alatt teljesítendővé aljasította.
Ezzel szemben mi történik – balga népünk tapsa kíséretében?
Nyugatra távozott eddig 600 000 magyar, hogy kenyérkereseti lehetőséghez jusson. Emellett 200 000 nem termelő közmunkást könyvel el a kormány új munkavállalóként. Borzasztó képlet! Lassan elérjük, hogy a (akármikorra is) ígért egymillió új munkahely helyett egymillió nem, illetve nem itthon termelő emberrel csökken az ország termelő létszáma.
Több aspektusból még szomorúbb a kép:
– A külföldre távozottak mintegy 60%-a nem akar hazatérni! Végleges, csak a Horthy-rendszer alatt bekövetkezetthez mérhető vérveszteség köszönhető Orbánéknak.
– Ilyen félelmetesen nehéz lépésre csak a jobbak, a képzettek, az idegen nyelvvel megbirkózni képesek, a bátrak, a vállalkozó kedvvel rendelkezők vállalkoznak. Lefejeződik a munkaképes társadalom.
– És tovább tart az elvándorlás. Ha csak az orvosokra figyelünk: gyakorlatilag ugyanannyian kértek külföldre településhez hozzájárulást, mint tavaly ilyenkor. De a végzős hallgatók körében se változott a hangulat, többen akarják külföldön keresni a jövőt, mint itthon.
Katasztrófa!