Világégés küszöbén állunk – We stand on the threshold of World War – Мы находимся на пороге мировой войны

Rendkívül fontosnak tartom, hogy minél többen értesüljenek az USA-NATO-EU Oroszország ellen készülő agressziójáról. Olvassa végig, és továbbítsa.

I feel very important that as many people as possible are informed of upcoming aggression of US-NATO-EU against Russia. Read all along and forward. Could you translate it into English?

Я считаю очень важным как можно большe людей проинформировать о предстоящей агресии  США – НАТО – Европейского Сообщества против России. Прочитайте до конца и передайте. Смогли бы перевести на русский?

***

1000%-ig igazam van!

Megemlítettem egy barátomnak, mi a címe az írásomnak, amin most dolgozom. Figyelmeztetett, hogy ilyen nincs, 100% igazsága se lehet senkinek kerek világunkban. Igaza van, ezúttal mégis maradok az 1000%-nál. Talán így csak elhiszik a sárdobálók, hogy nem beszélek, nem írok hülyeséget. Ugyanő megemlítette, hogy nem húzok elég éles vonalat a bloghoz felhasznált könyv szerzőjének a megállapításai, valamint a saját véleményem között. Hangsúlyozom tehát, hogy általában nem használok ugyan idézőjeleket, de az írás alapvetően a szerző véleményét tükrözi, ha nem értek vele egyet, vagy kiegészítem, zárójelben fűzöm hozzá a saját véleményem. Ez természetesen az „A jelen blog gondolata…” kezdetű bekezdéstől érvényes. A jóbarátommal megállapodtunk végül, hogy kritikai megjegyzésével együtt teszem fel a blogom (ha sikerül). Ha nem, ő külön teszi fel mindkét csokrot.

Nagyon régóta nem írtam blogot, a megjelentetésre most leadott „Halálunk éve: 2018” e-könyvemen dolgoztam. Tulajdonképpen egy sorozat záró tagja a könyv. Megelőzte a „2015 – Történelmi pillanatkép”, az euroatlanti eszmerendszer kritikájával foglalkozó két kötet: „Európa 22-es csapdában” és „Az USA ledarálja a világot”. Jóval a könyvek megírása előtt elkezdtem mélyrehatóan tanulmányozni a mai kapitalizmust, amit nyugati (főként amerikai) gondolkodók a természetét egy-egy szóval feltáró gúnynevekkel – crony capitalism (haveri v. csókos kapitalizmus) és disaster capitalism (katasztrófakapitalizmus) – illetnek; illetve az Egyesült Államoknak a hidegháború vége óta folytatott katonai- és kormányzati politikáját, háborúinak okait. 45-46 – elismert nyugati gondolkodók által írt könyvet, több ezer cikket, tanulmányt olvastam el, amelyek meggyőztek arról, hogy véleményem, miszerint az USA ahelyett, hogy a Szovjetunió összeomlásával az örök  béke számára megjelent lehetőséggel élve – a béke őrévé válva – mindent elkövetett volna annak biztosítására, világcsendőrré avanzsált, hihetetlen tempóban és összegekkel minden más országnál mérhetetlenül nagyobb és fejlettebb fegyvertömeget gyárt és használ, véres háborúk sorát generálva. Nyugodtan átkeresztelhető az általa őrzött kapitalizmus gyilkos kapitalizmussá, az USA maga pedig gazember, vérszomjas, abszolút világuralomra törő impériummá.

A jelen blog gondolata akkor merült fel bennem, amikor befejeztem a sok könyv egyikét, David A. Stockman  „Trumped! A Nation on the Brink of Ruin…And How to Bring it Back”-jét, amelyben az Amerikáról alkotott véleményemmel több fontos pontban teljesen azonos értékeléssel szolgál. Márpedig a rendkívül alapos munka szerzője mind az amerikai kormányzatban (a Kongresszusban és a Reagan adminisztrációban), mind a gazdasági életben jelentős szereplő volt, tehát közvetlenül látta-élte a botrányos átváltozás folyamatát.

(Többször értek vádak, komcsizásig menően. Volt ismerős – egykori vitorlás harcostárs -, aki Oroszország szolgalelkű hívének becézett. Vegyünk sorra néhány történelmi sarokpontot, aminek megítélésében Stockman velem ért egyet!)

Az Amerikával foglalkozó, 20. fejezetnek már a címe is világgá kürtöli a szerző véleményét az USA szerepéről: „Imperial Washington – Why There is Still No Peace on Eart”, azaz „Az imperialista Washington – Miért nincs még mindig béke a világon.” Itt abba is hagyhatnám: kell ennél több? De érdemesnek tartom belelapozni, mire alapozza Stockman ezt az egyetlen címbe sűrített véleményét?

Megjegyzi, hogy az első világháború kezdete és a Szovjetunió összeomlása közötti időszak alatt 150 millió embert öltek meg, kisöpörték a Föld lakosságának több mint 8%-át. Most jól figyeljenek, akik elkeresztelnek mindenfélének: A hidegháború végével adva volt a béke lehetősége. Huszonöt évvel később még mindig nincs béke, mert az imperialista Washington megakadályozza. – mondja az amerikai közgazdász.

*

És itt következik két oldal, amit már felhasználtam a „Halálunk éve: 2018” című könyvem utószavában. Idézem, kicsit megkurtítva:

„Utószó  

Ritkán folytatok lezárt írást. Most mégis megteszem, szinte remegő kézzel, annyira kemény mondatokra találtam a már elolvasottként az ’angol könyveim’ könyvtárba tett ’Trumped! A Nation on the Brink of Ruin…And How to Bring it Back’ könyv utolsó részében. A zseniális szerző, David A. Stockman, aki az amerikai politikai és gazdasági életben egyaránt magas szinten mozgott, szinte durva kifejezésekkel kel ki az ’amerikai imperializmus’ ellen. Aki elolvassa a könyvet, megállapíthatja, hogy gazdasági elveiben jobboldali valakiről van szó, ezért különösen fontosak ezek a megnyilvánulásai. A könyv két Kindle-olvasó oldalát illesztem be alább, és magyarul is elmondom a kifakadása lényegét.

img064

img065

A lényeg:

’Tény, hogy az ország fővárosába beépült Háború Párt a folyamatos háborút garantáló gazdasági érdekek és ideológiai perverziók elkötelezettje. Ezek az erők biztosítják a fegyverzet végtelen pusztulását; a 21. századi high-tech hadviselésből fakadó felmérhetetlen halált és emberi szenvedést okoznak; és ezzel eleve terror-válaszcsapásokat generálnak azoktól, akikre a Háború Párt ráerőlteti a hegemóniáját.

Tehát a 77-éves háború befejezése után még virulens fenyegetés leselkedett a békére Potomac-on. Dwight Eisenhower, a nagy tábornok és elnök ’katonai-ipari komplexum’-nak nevezte búcsúbeszédében.’

A beszédírói törölték a beszédéből a ’congressional’ (kongresszusi) szót, ami utalt volna a hidegháború hadseregének ’polgári’ csapataira, a CIA-re, kormányzatra, AID-re és a többire.

’Ez képezte a legfélelmetesebb hadi gépezetet és birodalmi hegemóniát, mióta a római légiók meglovagolták a civilizált világ nagy részét.

Egyszóval, az igazi veszélyt a békére 1990 körül az jelentette, hogy az amerikai birodalom nem volt hajlandó csendben elmenni az éjszakába.

Tény, hogy az elmúlt 25 évben a birodalmi Washington elvesztette minden emlékezetét, hogy a béke valaha is lehetséges lett volna a hidegháború végén. Ma ez ugyanolyan bűnre hajló, megfontolatlan és vérszomjas, mint Berlin, Párizs Szentpétervár, Bécs és London voltak 1914 augusztusában.’”

*

(Annyival egészítem ki az Utóiratot, hogy érdemes Eisenhower békét hirdető beszédét elolvasni, egy archívumban „Military-Industrial Complex Speech, Dwight D. Eisenhower, 1961” címen találtam meg. A kifejezést tartalmazó mondatot figyelmesen végig kell rágni: „In the councils of government, we must guard against the acquisition of unwarranted influence, whether sought or unsought, by the militaryindustrial complex. The potential for the disastrous rise of misplaced power exists and will persist.” A mondat ugyanis nemcsak a rendkívüli erő megjelenésére hívja fel a figyelmet, hanem arra is, hogy a kormányzat szerveiben védekezni kell indokolatlan befolyása ellen, mert a „…nem helyénvaló erő katasztrofális növekedésének veszélye fennáll és fennmarad.”  Éleslátását az azóta eltelt öt és fél évtized félelmetesen igazolja (mint ahogy azt is előre látta, hogy meg fognak jelenni a holokausztot tagadók). A szerző le is egyszerűsíti ezt az erőt, War Party-nak, Háború Pártnak hívja.)

Az Utóiratban szereplő két oldalt követő alfejezetben megismétli, hogy Washington az új, globális veszély. Sorolja: nem Moszkva, Peking, Teherán, Damaszkusz, Moszul vagy akár Rakka. A Szovjetunió bukását követően az idősebb Bushnak deklarálnia kellett volna, hogy a „feladat teljesült”. A Pentagon büdzséjét 500 milliárd $-ról le kellett volna csökkentenie 200 milliárdra, demobilizálnia kellett volna a katonai-ipari komplexumot, be kellett volna tiltania új fegyverek fejlesztését, hadrendbe állítását, exportját, fel kellett volna oszlatnia a NATO-t, fel kellett volna számolnia az USA katonai bázisainak hálózatát, az ország fegyveres erőinek létszámát másfél millióról pár százezerre kellett volna csökkentenie; világméretű lefegyverzési kampányt kellett volna szerveznie és vezetnie. Ehelyett George H. W. Bush, aki nem a béke embere volt, hanem a Háború Párt formálható eszköze, egyedül felrúgta a békét, amikor beavatkozott Irak diktátorának és Kuvait emírjének piti vitájába, amihez az USA-nak nem volt semmi köze.

Az idősebb Bush bűnei közé sorolja, hogy hatalomhoz segítette Dick Cheney-t, Paul Wolfowitz-ot, Robert Gates-t és sakáljaikat, valamint, hogy béke helyett háborút és olajat választva megnyitotta az iszlámmal konfrontáció kapuját, ami a Szaddam Husszein-nel folytatott szeszélyes vitáiból fakadó erőktől származó dzsihádista terrorizmust táplálta.

Semmi se fenyegette Amerikát, a Varsói Szerződés több mint egy tucat államocskára foszlott. A Szovjetunió 15 független és távoli köztársaságra esett szét, maga az anyaország pedig olyan recesszióba süllyedt, hogy a GDP-je  Filadelfia nagyvárosi körzetével bővített régiójának GDP-jével azonossá csökkent.

Határozottan állítja, hogy 1990 körül nem fenyegette a világot iszlám terrorizmus. Egész alfejezetet szentel a témának: „No islamic terrorist or jihadi threat circa 1990”. A síita-szunnita csoportok békében éltek – kisebb helyi konfliktusokat leszámítva – közel másfél évezreden keresztül. A gond akkor kezdődött, amikor 1991-ben Szaddam Husszeint kiűzték Kuvaitból, és a CIA (!) fegyveres síita felkelést robbantott ki Basra körzetében. Husszein köztársasági gárdája (a szekuláris hatalom) brutálisan leverte ugyan a lázadást, de a felszín alatt sértődöttség és bosszúállás vágya forrt. Ez is az idősebb Bush hagyatéka a szerző szerint. Amikor aztán a fia és háborús uszító bandája tömegpusztító fegyvereket és Al-Kaida kapcsolatokat keresve lerombolta Husszein egész rendszerét, megnyíltak a pokol kapui (Kadhafi figyelmeztetett erre is, mint később a saját országa ellene agresszióval kapcsolatban tette!), és a jelenlegi és ősi vallási és törzsi ellentétek előtt határtalan erőszakos lehetőségek nyíltak.

Irán szörnyeteggé nyilvánítása is egyetlen érdeket szolgált: fenntartani a háborús hisztériát, és ezzel az egyébként indokolatlan fegyverkezést. A Sah-in-Sah-ot ők juttatták hatalomra, aki vad terrorral tartotta fenn az uralmát, és akit vallási vezetők által indított tömegmozgalom buktatott meg. A hatalomra került ajatollahok diskurzusa ugyan nem segítették a nem muszlim világot az iszlám mozgalmak megértésében, de nem voltak terjeszkedési törekvéseik. A CIA élére kerülő Gates szinte egymaga sütötte Iránra az azóta is levakarhatatlan két bélyegzőt: a terror támogatását és a nukleáris fegyverkezést. Azt is Gates-től eredő hazugságnak tartja, hogy Irán meg akarta semmisíteni Izraelt. Ez a hazugság találkozott Izrael „vörös hús” politikusainak érdekeivel, és segítette Bibi Netanjahut, hogy közel 20 évig hatalmon tudjon maradni. Iránnak nem voltak Izrael fegyverzetéhez mérhető katonai eszközei, 2003-ban beszüntette a kis ezirányú tudományos kutatását is, míg Izrael több mint 200 nukleáris bombával rendelkezik. (Kétségek merülhetnek fel Irán szándékait illetően, hiszen az ajatollahok retorikája egyértelmű fenyegetéseket tartalmazott. Elhiszem azonban a Reagan-adminisztrációban magas posztot elfoglalt szerzőnek, hogy a képesség a veszély füstjét se jelezhette a világ elismerten legjobb felderítő-rendszerével rendelkező Izrael számára!)

A szerző utal arra, hogy ez nemcsak az ő véleménye: a birodalom 16 hírszerző szervezetének együttes, 2007 évi kutatása is ezt eredményezte, és azóta többször megerősítették. A Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség is azonos eredményre jutott a 2015 évi nemzetközi megállapodás előkészítése során. Irán semmivel se rosszabb a közel-keleti hatalmak sorában, mint Egyiptom, és főként Szaúd-Arábia. Az utóbbi több dzsihádistát finanszírozott, mint amit Irán valaha is el tudott volna képzelni.

A Háború Párt további hazugsága a síita félhold, amit Irán által vezetett terrorista-szövetségként állítottak keresztbe a békéhez vezető úton. Ilyen szövetség nem létezik. A vád, hogy Aszadot támogatja, nem jelenti a síiták támogatását a szaúdiak által pénzelt és a Nusra Front, meg az ISIS által vezetett szunnitákkal szemben. Aszad alavita, és minden kisebbséget, beleértve a keresztényeket is védi attól az írtóhadjárattól, ami a szunniták győzelme esetén bekövetkezne.  (Itt kis ellentmondásba keveredik, mert ha szövetség nem is létezik, de felmérhetetlen gyűlöletről beszél.)

Az is ostoba vád, hogy Irán most annektálni akarja Jement. Az ősi Jemenben 1970 óta polgárháború folyik. Amerika a kormányt támogatta fegyverrel. A kormány a tizenegyedik órában elmenekült, hátrahagyva tekintélyes mennyiségű fegyvert. Akiket most az USA drónokkal, a szaúdiak bombákkal támadnak, bár bevallottan rendelkeznek iráni kapcsolatokkal, egyszerű partizánok, akik a hátrahagyott amerikai fegyvereket használják. Szaúd-Arábia beavatkozását a szerző háborús bűnnek nevezi (ha a szónak van még egyáltalán jelentősége, teszi hozzá).

Végül a hezbollah támogatásával vádolják Iránt. Ez a történet túl hosszú, itt nem tudok részletesen foglalkozni vele. Az európai hatalmak húzták meg Libanon határait is, számtalan etnikum együttesét létrehozva. A hatalmat a keresztények és szunnik szerezték meg. Ez nem okozott lényeges dolgot, amíg nem özönlötték el az országot palesztin menekültek az 1960-as és hetvenes években. Az 1982-ben bekövetkezett Izraeli támadás és 18 évig tartó megszállás (Arafatot és csapatát üldözték, volt az alibi), ébresztette fel a síita ellenállást. Izrael visszavonulása után az akkori keresztény elnök deklarálta, hogy a hezbollah ellenállása nélkül nem szabadulhatott volna fel az ország, ezért azt Libanon integráns részének tartják, és tisztelettel tekintenek rá. Iránnal nincs szövetségesi kapcsolatuk, de támogatják egymást, és ha Izrael elfogadná a két állam megoldást, nem jelentene többet problémát az északi határainál létező hezbollah.

Az USA armadáinak állandó jelenléte a Közel-Keleten a gazdasági kérésekben tudatlan Henry Kissingernek köszönhető. Az 1973-as olajkrízis miatt vált ez a tétel követendővé, annak ellenére, hogy semmiféle gazdasági ok nem indokolta. Különösen káros a megvetésre méltó Szaúd-Arábiával kötött hosszú távú szövetség.

A legsúlyosabb „hiba” az új doktrínák megjelenése volt. Az egyik azt hitette el az USA vezetőivel, hogy az olajkincs őrzéséhez amerikai jelenlétre, éspedig félmillió katonára van szükség Arábiában. A másik veszélyes doktrínát a rendszerváltás ideológiájaként fogadtatták el a neokonzervatívok Reaganékkal. (Majd a ma napig uralkodó eszmeiségként az egész demokratikusnak mondott ostoba világgal, – teszem hozzá.) Bonyolult gondolatsort vonultat fel a szerző arról, hogy a Szovjetunió összeomlásával „munka nélkül maradó” afganisztáni mudzsahedinek – a Szaúd-Arábiából áradó wahhabi fundamentalizmust felkarolva – mutáltak Al-Kaidává, és váltak igazán veszélyes (terrorista) ellenállókká. A 2003 márciusában Irak ellen indított háborúban csúcsosodott ki mindaz az ostobaság, amit 1991-től kezdve az USA a Közel-Keleten folytatott: szankciók tömege, embargó, no-fly zónák, fedett és nyitott ellenséges akciók. Az Egyesült Államok történelmének egyik legostobább lépése volt. Alig jelentette be George W. Bush a Lincoln anyahajó fedélzetén, hogy „a misszió teljesült”, amikor a CIA által Afganisztánban verbuvált Abu Musab al-Zarqawi megalapította az ISIS-t. (A hihetetlen aljassággal, alibik kreálásával, háborús bűnösök összefogásával – USA és Nagy-Britannia – előkészített háború naplószerűen követhető a „Maradj magadnak Samu bá’” könyvemben. Azóta világos számomra az USA vlágcsendőr szerepének aljassága, nem most tanultam meg a szerzőtől.) Az ISIS parancsnoki kara az iraki Bucca fogolytábor 6. részlegében állt össze, majd sikerrel verbuváltak követőket a nincstelenné vált, megalázott és kegyetlenségeken átment fiatalok között.

Nem folytatom az ISIS-t tovább, elég, ha idézem a könyv következő alcímét: „The Islamic State is Washington’s Very Own Frankenstein” (Az Iszlám Állam Washington nagyon is saját Frankenstein-e).

A háborús hisztéria következő áldozat-jelöltjeként foglalkozik a szerző Oroszországgal, az erről kialakult véleményemet alaposan alátámasztva. A Krím évszázadokig orosz tulajdon volt, az ukrán Hruscsov egy részeg pillanatában, 15 percig fontolgatva a lépést, ajándékozta a még szovjet tagállam Ukrajnának, ezért jogos az annektálása. Ukrajnát instabil országnak tekinti, értetlenül áll a tény előtt, hogy országának kormánya a 2014-ben törvénytelen puccsal hatalomra került maffiát támogatja Putyinnal szemben. Oroszország az Irán-Bagdad-Aszad-Hezbollah „síita szövetség” támogatójaként a béke megbontásának negyedik barikádjaként áll a katonai-diplomáciai-gazdasági gépezet útjában, amelyik bármilyen misszióra, propaganda háborúra kész, ha meg kell rendítenie a haladása útjába kerülteket. Érthetetlen számára, miért kellett Amerikának katonai szövetséget kötnie Szlovéniával, Szlovákiával, Bulgáriával, Romániával és most Montenegróval. Mindennek semmi köze Amerika biztonságához, és nem veszi figyelembe a régió turbulens történelmének elemi tényeit. A NATO-t fel kellett volna oszlatni a Szovjetunió összeomlása után, hiszen teljesítette feladatát: védelmi falként tartóztatta fel a szovjet birodalmi terveket. Leírja, (aminek a dokumentumát korábban idéztem is valahol, most hiába kerestem, de képtelen voltam megtalálni), hogy Gorbacsovnak a nyugati hatalmak vezetői ígéretet tettek: az NDK átengedése ellenében egyetlen inch-csel se tolják tovább a védelmi falaikat. Ennek az ígéretnek a megszegése megbocsáthatatlan háborús lépés szerinte is.

A 9/11 után elindult invázió-sorozatra – Afganisztán, Irak, Líbia, Szíria – nem került volna sor, ha Reagan nem hozta volna létre a mindent elrettentő armadáját. És most, Obama távozásakor a katonai költségvetés a Clinton-korszak két és félszeresére, 750 billióra növekedett, az ország adósságállománya a 2009 évi Béke Nobel-díjas Obama alatt 1 billióról 20 billióra emelkedett. Ami közben történt elkerülhetetlenné teszi az általános békét.

Sorolja tovább, mi minden miatt kellene végre békére törekedni. Állítja, hogy a gazdasági fejlődés világméretű lassulása oda vezethet, hogy Kína alapjaiban rendül meg, hogy megadja a kegyelemdöfést Oroszország harmadrendű energia-, ásvány-, gabonaalapú gazdaságának, hogy nemcsak az USA fog szenvedni az évi sokbilliós deficittől, hanem az EU-ban, a NATO tagállamaiban is tovább fog nőni az eladósodottság, ami mára közel van a közösség GDP-jének 100%-ához. Ez eltemetheti a rendszert. (Itt először nagyon nem értek egyet a szerzővel, főként Kína problémáit nagyítja fel túlzottan szerintem, és nem beszél a 600 millió emberről, akiket a rég nem vörös birodalom kiemelt a mély nyomorból.)

Menetrendet is javasol: az USA szűntesse meg Oroszország gyalázását, az ellene indított leszerepeltetést; ez lehetővé tenné Oroszország-Washington-síita szövetség létrejöttét, ami hozzásegítené, hogy szír, iráni, iraki és hezbollah muszlim harcosok lefejezzék a szunni kalifátus mészárosait. (Hm, hm, kicsit sok a síita-szunni ellentét…) Meg kell valósítani a Trump programjában már szereplő lépést, a NATO felszámolását, annak léte nélkül egyszerűbb lenne megállapodni Moszkvával.

Trump már tett lépéseket a béke felé (ez számomra meglepetés) egyrészt azzal, hogy elfogadta Oroszország részvételét a szíriai radikális dzsihadisták bombázásában, másrészt annak elismerésével, hogy az ellenség központja nem Damaszkuszban, hanem Dakkában van. Ha Trump kerül hatalomra (a szerző még nem tudta a könyv írásakor), fel kellene ülnie a repülőgépére és békejobbot nyújtania Irán vezetőinek, ahogy Eisenhower tette 1952-ben, amikor rögtön megválasztása után Koreába repült, hogy létrehozza a békét. A megbékélés Iránnal hozzájárulna az ISIS gyors halálához. Már haldoklik a szerző szerint, amit az USA és Oroszország bombázásainak, az alacsony olajáraknak és saját brutalitásának köszönhet. Ott tart, hogy sebesültjeit lepuffantja, és szerveiket értékesíti a feketepiacon.

A menetrend következő lépése Trump-Putyin-Rouhani szövetség létrehozása lenne, ami elvezetne Moszul és Rakka felszabadításához, (ami lassan enélkül is megtörténik) és ami lehetővé tenné az 1916-ban meghúzott „Sikes-Picot” néven ismert mesterséges és romboló határok újrarajzolásához. Három új államot kellene létrehozni, síitát, szunnit és kurdot. A béke megteremtése a Közel-keleten hozzájárulna az USA leszereléséhez, a NATO-országok felszabadításához a fegyverkezés terhei alól, megteremtené a világméretű leszerelés lehetőségét. (A kurdok államhoz juttatása az I. világháború óta halasztott lépés, elkerülhetetlen. Így kegyetlen elnyomástól szenved ez az etnikum.)

Itt kihagyom a hidegháború korszakát, csak annyit jegyzek meg, hogy a szerző szerint két dinasztiának, Bushéknak és Clintonéknak köszönheti Amerika a túlzott rettegést, és ésszerűtlen túlfegyverkezést.

A két elnökjelölt értékelésében nem játszunk ugyanazon a húron. Itt zárójelek nélkül is világos lesz a képlet! Hillary Clintont egyszerűen a sikertelen, leszerepelt generáció osztály-elnökének, majd háborús héjának titulálja, és fáradhatatlanul sorolja a bűneit. Nem foglalkozom vele tovább, az „Az USA ledarálja a világot” e-könyvemben magam is – a megfigyelők többségével ellentétben – azt képviseltem, hogy egyik jelölt se jobb a másiknál, mindkettő Amerika és a katasztrófakapitalizmus szégyene. Hillary Clinton csak folytatni, és programja szerint erősíteni akarta volna a férje-cum-Obama vérengző háborús menetelését. Szinte tréfaként említi, hogy azt gondolta Hillary környezete: Kína megtámadhatja őket, pedig az 1000 Walmart bevásárló központ adta Kínának a kenyeret.

Trumpban reménykedik a szerző, éspedig abban, hogy mint a háborúkat generáló maffiába be nem épült „kívülről jöttnek” lesz szeme és ereje ellenállni a héjáknak. Egy-két kijelentése már utalt erre, megkérdőjelezte már a CIA bejelentését, hogy orosz hackerek beavatkoztak a választási küzdelembe, mondván, hogy ez pont olyan, mint az iraki tömegpusztító fegyverek „kreálása” volt. Esélye van arra, hogy új irányt jelöljön ki, mivel nem töltötte az életét az „Imperial City”-ben külföldön megsemmisítendő szörnyetegeket keresve. Nem lefizetett kiszolgálója a katonai-hadiipari-kongresszusi komplexumnak, akiktől Eisenhower óvta Amerikát, és akik pontosan azt teszik a Szovjetunió összeomlása óta, amit előre jelzett. (Azt hiszem Trump megítélésében téved a szerző. Nem tudhatta még, micsoda elképesztő milliárdos-héja hadat gyűjt maga köré a megválasztott elnök. Biztos vagyok benne, hogy hamar magukba fogják olvasztani, mint tették Obamával. A folyamat hangosan, zajosan folyik. Megválasztottként megismétli, hogy az Iránnak kötött megállapodást fel fogja rúgni. És Oroszország rágalmazását is kezdi magáévá tenni. Lefeküdt a héjáknak.)

Zárom soraimat. Félelmetes, hogy a birodalom politikai és gazdasági életében egyaránt jártas  tudós közgazdász ma ilyen határozottan jelenti ki, hogy a békét a ma világcsendőr USA fenyegeti.

*

Érhet olyan vád, hogy egyetlen szerző egyetlen könyvére alapozom a mai világhelyzet értékelését. Aki veszi a fáradságot, és elolvassa a „Halálunk éve: 2018” könyvem, megnézi a Jegyzetek 11. pontjában felsorolt könyveket, elolvassa az „Az USA ledarálja a világot” írásom, és végignézi annak Jegyzetek rovatát, meggyőződhet arról, hogy józan, paraszti eszemen kívül milyen óriási irodalom terheli az agyam. És a lejegyzett forrásokon túl természetesen átfoghatatlan az írott és online médiából, TV-csatornákból  szerzett információ-tömeg, amit azzá gyúrtam, amit most ez a szerző is igazol. És remek „térképet”, követhető gondolatmenetet alkalmaz.

*

Milyen következtetések vonhatók le az USA és a világrend mai állapotáról? Szerintem ébresztőt, riadót kell fújni! Nem látja senki, mennyire vakok vagyunk? Mióta őseink elővették a bunkókat és megalkották a kőbaltát, azóta alfa-hímek (ritkán alfa-boszorkányok) ölnek, taposnak, rabolnak minket fegyverekkel, ideológiákkal, demagógiával, gyűlölet szításával társadalmakon belül és társadalmak között.

Akiknek nem mondanak eleget a fentiek, azoknak felsorolom, mit kell tenni: aki hisz ideológiákban, adja fel; aki hiszi, hogy bármely társadalmi rend jobb, mint akármelyik másik, az felejtse el; aki hiszi, hogy a mai kapitalizmus emberi, húzzon a fejére sötét zsákot; aki azt hiszi, létezik szabadpiac, piacgazdaság, az omoljon magába; aki hisz a demokráciában, próbáljon egyet létrehozni; aki azt hiszi, hogy a tőke nem törekszik hozama maximalizálására bármi áron, akár véres öldöklés árán is, az olvasson mesekönyveket; aki azt hiszi, hogy a háborús maffiák valaha is el fognak tűnni az életünkből. az költözzön a Marsra; aki azt hiszi, hogy a hatalom tud békés és okos gazdája lenni az alája rendelteknek, az költözzön át Meseországba. Soroljam tovább? Akinek vannak további meglátásai, közölje, hozzáteszem a felsoroláshoz.

És végül a vallások, egyházak. Azt hiszem, csak vallási ellentétekről érdemes beszélni, mert igazi nagy, dölyfös egyházak csak a kereszténységben uralkodnak a végtelenül megvezetett hívők, és polgári birodalmak fölött. Az egyházakat – úgy ahogy vannak – fel kellene robbantani, mindjárt békésebb lenne a világ. A vallásokkal viszont nem lehet mit kezdeni, ősidők óta butítják az emberiséget, és a gyűlölet első számú forrásai. Valószínű csak a pénz- és hataloméhség – sokszor vallási hiteket is meglovagolva – pusztított többet, mint a tiszta vallási gyűlölködés. Ami most következik Amerikában, az is vastagon át van itatva vallásgyűlölettel. Trump mondta: a muszlimok nem szeretnek minket. Hihetetlen ostobaság a három, egy gyökérből eredő vallás közötti ellentét, öldöklés. A keresztényég a zsidó kultúrából nőtt ki (ne feledje, kedves olvasó, hogy Jézus Krisztus zsidó volt), az iszlám a kereszténységből sarjadt, a Biblia és a Korán szülő-gyermek viszonyban élnek. A körülmetélés az arab férfiaknál is kötelező. Két testvérnép, a zsidók és arabok metszik körül fiú-gyermekeiket. A génjeik is közös eredetet tanúsítanak, úgy tudom. Papok, pápák, hitszónokok, királyok, császárok uszítása okozta azt az iszonyatos gyűlölködést, ami most pusztítja a világunkat. Meg az őrült fegyvergyártás.

Visszatérek jelen írásom címére. Megírtam régen, hogy minden relatív a világon, az igazság is. Olyan, hogy általános, mindenki által óhajtott igazság nem volt, nem lesz. Minden társadalom, ideológia, közösség, egyén saját igazságképpel éli a világát. Ez az én igazságom. Ha kell, átkeresztelem az írásom 1001 mesére, az arab irodalom fantasztikus, varázslatos mesegyűjteményét mintaként kezelve.

Ismétlem, ez az igazságom.

Meg hogy „Mojito, ergo sum”!

Aki érti, adja tovább, aki nem, ne átkozzon, dobja ki.

 

 

Reklámok

ahalmos névjegye

Repülőmérnök és közgazda voltam a közelmúltig, az utóbbi években azonban 15 magyar, két angol és egy orosz könyvet írtam. Elérhetők: www.bookandwalk.hu; www.amazon.com; www.smashwords.com; www.goodreads.com; www.mek.oszk.hu és LinkedIn.com > My Profile. Két éve bloggolok itt.
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Világégés küszöbén állunk – We stand on the threshold of World War – Мы находимся на пороге мировой войны bejegyzéshez

  1. Péter Lónyai szerint:

    “A hidegháború végével adva volt a béke lehetősége. Huszonöt évvel később még mindig nincs béke, mert az imperialista Washington megakadályozza. – mondja az amerikai közgazdász.”
    Csak az imperialista Washigton miatt, na ne már, ezt Stockman sem gondolhatja komolyan,
    ——-
    ” Azt is Gates-től eredő hazugságnak tartja, hogy Irán meg akarta semmisíteni Izraelt. Ez a hazugság találkozott Izrael „vörös hús” politikusainak érdekeivel, és segítette Bibi Netanjahut, hogy közel 20 évig hatalmon tudjon maradni.”
    Ezek szerint az ráni fegyveres erők vezérkari főnöke – Hasszán Firuzabad – Netanjahut embere.
    ——-
    “Izrael több mint 200 nukleáris bombával rendelkezik.”
    Ezt akár el is hiszem, de honnan van ez az adat?
    ——-
    “Izrael visszavonulása után az akkori keresztény elnök deklarálta, hogy a hezbollah ellenállása nélkül nem szabadulhatott volna fel az ország, ezért azt Libanon integráns részének tartják, és tisztelettel tekintenek rá. Iránnal nincs szövetségesi kapcsolatuk, de támogatják egymást,”
    Mi az, hogy támogatják egymást. Miben? A hezbollah is támogatja Iránt?
    ——-
    “… és ha Izrael elfogadná a két állam megoldást, nem jelentene többet problémát az északi határainál létező hezbollah.”
    Sőt! Azonnal kitörne a világbéke, ingyen sör és örök élet. (Bocs a cinizmusért.)
    ——-
    “A Krím évszázadokig orosz tulajdon volt, az ukrán Hruscsov egy részeg pillanatában, 15 percig fontolgatva a lépést, ajándékozta a még szovjet tagállam Ukrajnának, ezért jogos az annektálása.”
    Ezen az elven jogos lenne Alaszka annektálása is, mert azt meg a Cár adta el egy részeg pillanatában.
    Arra már gondolni sem merek, hogy Magyarország mi-mindent annektálhatna.
    Arról nem is beszélve, hogy Putyin megígérte, ha Ukrajna lemond az atomfegyvereiről, akkor az oroszok soha nem fogják a Krim hovatartozását firtatni.
    —–

    • ahalmos szerint:

      A hozzászólások sorrendjében válaszolok:
      1. Stockman is, én is abszolút komolyan gondoljuk, ugyanis a hidegháború végétől számított időszakról van szó. Azóta pedig az USA öl, gyilkol, végtelen háborút hirdet. Hogy születtek az ő akcióik hatására ellenálló-bosszúálló csoportok, sőt az ISIS képében szervezetek is, és hogy azok is támadnak, agresszívak, az nem csökkenti az USA abszolút és kizárólagos felelősségét.
      2. Megnéztem, Irán fegyveres erőinek főnöke – a vallási vezetőkkel kórusban – valóban elsöpréssel fenyegette Izraelt. Telefonon már megbeszéltük Péterrel, hogy más a retorika és más a képesség. Egér-macska kérdésről van szó: ordíthatja az egér: hol az a macska, hadd izéljem meg. Attól nem tudja megtenni. Irán vadul fenyegetőzött, nagyon rosszat tett magának, de nem tervezte Izrael megtámadását. Egy szót kellene talán átfogalmazni a megkérdőjelezett mondatban. Nem érdemes, mert Netanjahunak pontosan tudnia kellett, miről van szó.
      3. Mint minden ilyen adat, amíg komoly tárgyalásokra nem kerül sor (az USA és a Szovjetunió is vallott, amikor asztalhoz ültek), titkos. Szuper-titkos. Vannak azonban felderítők, akik mondjuk 90%-os pontossággal meg tudják állapítani. Nekem az Ural közepén lemutattak egy faházakból álló falura (volt helyi vezetők): az ott hidrogénbomba-gyár. Mondtam gyorsan: nem láttam semmit! Folytatták: időnként befut egy lefüggönyözött kocsikból álló személyvonat, ledaruzzák az egyik kocsi tetejét, beemelik a bombát, tető vissza és el. Ott ülhet egy bábuska a magyar-rokon sírja mellett, aki 20 aranyért megmutatta a világ legnagyobbnak bizonyult vasérc-lelőhelyét a Cár Atyuska embereinek, amiért az etnikum tagjai agyonverték… Az ilyen forrásokat valakik összeadják, a szatellitek fűszálakat látnak. Nem folytatom, mert unalmas. Számtalan forrás emlegeti ezt a számot, illetve ennél is magasabbakat. Nem Stockman találta ki, én sem.
      4. Tudomásom szerint (talán a könyvben is szerepel?) például az ISIS és az USA által támogatott szíriai „ellenzék” elleni harcban.
      5. Nyilván a két állam létrehozásának dokumentumai biztosíthatnak védelmet, ha a hezbollah Palesztinában megfelelő szerephez jut. Nagyon a jövő kérdése. És azt hiszem, Trump világcsászárrá avanzsálásával el is felejthetjük az egészet. Trump és bandája meg fogja akadályozni a két állam létrejöttét, illetve békemegállapodás kötését közöttük (az EU, ENSZ és Vatikán már elismerte a Palesztin államot). Dúlni fog tovább a testvérháború. Egyébként nem lehet patkánymérget szedni még a francia-német szövetség megbonthatatlanságára se, jön az ottani Jobbik, és oda lehet az is!
      6. Krím kérdése bonyolultabb, bár nem először hallom Alaszkát (Magyarországot igen). Nem időponti kérdés, és nem is agresszió kérdése szerintem. Ha Ukrajna nem indul el a NATO és az EU felé, azaz nem vetődött volna fel az egyetlen komoly fekete-tengeri hadikikötő átvándorlása az oroszokat mind folyamatosabban fenyegető nemzetközi szervezetek kezébe, és nem jelenik meg amerikai csatahajó a kikötő előtt, Putyinéknak nem jutott volna eszébe az annektálás. Biztos, hogy nem könnyű nemzetközi jogi kérdés (ha van még olyan – gondolok a “csak jogszerűen eljáró” USA-ra!). Ami pedig az „Arról nem is beszélve, hogy Putyin megígérte, ha Ukrajna lemond az atomfegyvereiről, akkor az oroszok soha nem fogják a Krím hovatartozását firtatni.” megjegyzésedet illeti, nem hallottam róla. Nem vitatom, valószínűnek hangzik. De az atomfegyverek helyébe az USA-NATO-EU hatalmi szövetség lépett. Más fekvése lett a gyereknek. Császármetszésre lett szükség. Egyébként jól tudod, Péter, mi a véleményem Putyinról: nem véletlenül szerepel a “Halálunk éve: 2018” könyvem általad kreált címlapján az ő neve is!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s