Életünk, halálunk – Our Life and Death

Gondolatok

Néhány nappal kis dolgozatom – vagy nevezhetjük nagyra nőtt blognak is – befejezése előtt visszatérek ide pár megjegyzéssel. Szerény tervvel indultam, fel akartam hívni a figyelmet arra a biztosnak vehető katasztrofális helyzetre, hogy az emberiség évtizedeken belül képtelen lesz ellátni a munkaképteleneket, munkanélkülieket, időseket két egyértelmű folyamat miatt: fogyni fog az ellátók és nőni fog az eltartandók köre. Egyszerűnek tűnt levezetni, amikor azonban belemélyedtem az adatok vizsgálatába, egyrészt rájöttem, hogy bonyolultabb a helyzet, másrészt annyira elképesztő adatok falába, sorába ütköztem, amik szinte hihetetlenek, elsősorban az USA-ra vonatkozók. Hónapokig kellene vizsgálódnom, elemeznem, hogy (közgazdasági, egészségügyi) szakmailag támadhatatlan, tudományos jelleget tudjak adni a munkámnak. Idős vagyok, hogy erre pazaroljam az időmet, ezért

  • nem készítek jegyzeteket, csak a szövegbe illesztek megnyitható weblapokat, grafikonokat, táblázatokat;
  • nem törekszem meglátásaim, véleményem tudományos jellegű alátámasztására;
  • időnként, helyenként – az adatok vonzásának engedve – megengedek magamnak kisebb eltérést a szorosan vett témától.

Miért is kezdtem vizsgálni a témát? Az itt következő, az 1. pontig tartó sorokat induláskor írtam!

Az ország lakossága – teljes joggal – meg van rémülve. Hírek, rémhírek, álhírek, ferdítések, rossz védelmező cirádák váltják egymást.

Néhány példa a Facebook-on olvasható vádakról:

„…ötször annyit költ az egészségügy az emberekre 60 éves koruktól halálukig, mint amennyit a megszületésüktől 60 éves korukig.” Ez minden bizonnyal igaz.

„…két évtizeden belül pedig a teljes nyugdíjrendszer összeomlása várható.” Talán hamarabb is bekövetkezhet. Jelen írás célja – többek között – az állítás realitásának igazolása.

„Az egészségügy kivéreztetése mögött tehát nem puszta érzéketlenségről, figyelmetlenségről, vagy információhiányról van szó. Valójában egy mesterien tudatos terv zajlik, melyről mindenkinek tudnia kell.” Ez már durva vád, nincs okom kételkedni benne. Minden aljasságra képesek, hogy minél nagyobb legyen a zsákmányuk.

Szinte vicc, hogy a lényegről nem beszél senki! A lényeg pedig az, hogy ha a tudomány nem halad elég gyors tempóban, az emberiség képtelen lesz eltartani az öregjeit. Számtömeggel szoktak ilyen témákat tálalni, én csak a józan észre próbálok meg hatni józan elemzéssel, logikus érvekkel. Vegyük sorba a legfontosabb tényezőket.

 1. Az eltartók

Adott embertömeg eltartásához – a társadalom, a termelés, az egészségügyi rendszerek adott állapotában – változatlan embertömegre van szükség. Ha a gondolatjelek közé zárt tényezőket statikusnak vesszük, ami egy-két évtizedig nem nagyon torzít, akkor a két embertömegnek a változását kell figyelembe venni annak megállapításához, miként tudja egy társadalom eltartani az öregjeit. Ha a két tömeg egy adott pillanatban ebből a szempontból egyensúlyban van, azaz az eltartók tömege elégséges az öregek eltartásához, akkor a helyzet változása a két embertömeg változásától függ.

A mai világot egy-két jelentéktelen ország (Kuba és Észak-Korea) kivételével a modern kapitalizmus uralja. Hangsúlyozom a modern voltát, mert a kapitalizmus ezen kíméletlenné fajzott változatának főbb jellemzői – erkölcstelen verseny, illetve monopolhatalmak uralma, profithajszolás, szélsőséges egyenlőtlenség, hatalom a katonák és hadiipar kezében, a természet tönkretétele – közé tartozik a munkanélküliség növekedése. Nevetséges, amikor a kapitalizmus ezen válfajának bölcsőjétől, az USA-tól kezdve a szomorú állapotba süllyedt hazámig azzal szédítik az embereket, hogy teljes foglalkoztatottságot fognak biztosítani. Ha nem foglalkozunk azzal a ténnyel, hogy Marx óta változatlanul működik az a tétel, miszerint a kapitalisták tudatosan tartanak fenn munkanélküliséget, hogy a tartalék munkaerővel mélyre tudják nyomni a bérszínvonalat, akkor is lehetetlen ez az állítás. Több tényező működik ellene. Ilyenek a komputerizáció,  automatizáció, robotizáció, a mesterséges intelligencia, hogy csak a technikai jellegű tényezőket említsem. Mindazokban az országokban, amelyekben korszerű termelés, magas szintű szolgáltatás folyik, ezek a tényezők gyors iramban csökkentik a foglalkoztatás iránti igényt. Ehhez járul, hogy a legfejlettebb országok, köztük az éppen süllyedőben lévő USA „kiszervezéssel”, alacsony bérszínvonalat biztosító országokba telepítéssel igyekszik lépést tartani a felnövekvő versenytársakkal. Ez a folyamat valószínűleg megállt, mert a „kiürülő” országokban olyan mértékűvé válik a munkanélküliség, ami súlyos társadalmi konfliktusokhoz vezethet, és a „befogadó” országok bérszínvonala, gyors fejlődésüknek köszönhetően jelentősen emelkedik. Trump, az USA új szörny-elnöke ugyan kísérletet tesz a folyamat visszafordítására, de az – véleményem szerint – nem fog komoly eredménnyel járni. Erről most csak annyit, hogy torzítja a fentebb vázolt alapképletet, mivel a kiszervező országokban csökkenti, a befogadó országokban növeli az ellátó réteget. Ez a torzítás azonban ideiglenesen ható tényezőnek tekinthető. Foglalkozzunk a folyamatosan ható tényezőkkel.

Tulajdonképpen – a technikai tényezők felsorolásával – ott is tartunk, egyben belenyúltunk az alapképlet gondolatjelei között szerepeltetett termelés kérdéskörbe is.  Felsorolok néhány személyes élményt, amik ráébresztettek, hogy társadalmi rendszerektől függetlenül is hat a termelés automatizálására törekvés.

Egyetemi éveimből négyet Moszkvában, az Átkos fellegvárában töltöttem, ahol repülőmérnöki egyetemen tanultam. Évközben üzemlátogatásokra, évvégén egy alkalommal üzemi gyakorlatra került sor. A gyakorlat csapágygyűrűk esztergálásából állt. A munkaidő végeztével lehetőségem nyílt körülnézni a – ha jól emlékszem – 2. számú csapágygyárban. Kísérleti stádiumban működött olyan csapágy-gyártósor, amelyiknek az elején acélrudakat adagolt egy automata a sor első tagjába, esztergagépbe, majd a több finomító, összeszerelő és zsírozó egységből álló rendszer végén 10 komplett, lezsírozott csapágyat tartalmazó dobozok kartonba csomagolását végezte egy masina. 1955-öt mutathatott a naptár. Ugyanott olyan csapágygolyókat szortírozó rendszert láttam, ahol ferde, tükörsima felületű acéllapra csordogáltak a golyók, és a lap végéhez helyezett széles torkú vályúkba, 8-10-be pattantak a golyók. Tökéletesen kellett válogatnia, mert tovább nem vizsgálták se a súlyukat, se a méretüket… Ez talán nem igazi automatizáció, csak egy szellemes csöppje valami ilyesminek. Az üzemlátogatások során jártam a ZIL teherautógyárban, ahol rácsodálkozhattam motorblokkot gyártó sorra. Azt hiszem, két munkást láttam dolgozni a középen megszakított soron. Az elején az öntöttformát rakta össze előre gyártott elemekből egy kemény munkát végző, izzadó alak, aki nem egy elemet dobott a selejteknek biztosított konténerbe, ha rápillantva az elemre gondot észlelt, nem mérlegelt, kidobta. A második a kész formába öntötte a szalaggal együtt haladó üstből az alumínium-ötvözetet. 1954-1956. A középső szünet arra szolgált, hogy ha valahol gond támadna, ne kelljen egyszerre az egész sornak állnia. Jártam repülőgépgyárban is. Átvezettek olyan üzemcsarnokon, ahol nyilazott szárnyakat állítottak össze. Még titkos üzemrész volt. Kérdem a kísérő mérnöktől, milyen gyorsak ezek a gépek? Bizalmas adat – felelte. Tanultam már valamiket az egyetemen. Ahogy elnézem, Mach2-t (a hangsebesség kétszerese) tudhatnak – mondtam. Rábólintott. 1956-ot írtak. (Ez nem automatizáció, csak érdekes: erre is képes volt akkor az Átkos rendszer.) Másik üzemcsarnokban robot-jellegű gépet láttam működni. Két-három m2 felületű lemez-szerkezetet szegecselt össze egy prés. Nagyon bonyolult feladat, nehéz lehetett túljutni a kísérleti stádiumon, ha egyáltalán. (Nem automatizáció, csak az emberi pontatlanság, hibaszázalék kiküszöbölését célzó eszköz, de embert takarít meg! És sokszor ez az automatizáció célja.) Csak ez az egyszerű felsorolás hány ember munkáját szabadította fel? Nehéz lenne összeszámolni.

Maszek vállalkozóként jártam Németországban TV-adások vételére szolgáló eszközöket, tányérokat, beltéri vevőket gyártó középüzemben. Mutatnak egy 5-6 méter hosszú gyártósort. Beltéri vevők alumínium-házát gyártó gépsort: hajtogatja, hegeszti a dobozt. Nem értem: nem akkora a gyártott mennyiség, hogy megérné. Mondom. Nem köntörfalaznak: már rég nem azért automatizálunk, hogy megtakarítsunk vele, hanem hogy megszabaduljunk a munkásoktól, sok a beteg, a bejelentés nélkül hiányzó… És akkor van képe egyetlen embernek is teljes foglalkozottságról beszélni? Folytatom: viszonylag olcsón vettem Daihatsu kocsit. Aztán valamelyik TV-sztárriporter (Baló?) bemutatta a gyár egyik szereldéjét. A teljes csarnok sötétben működött, minden műveletet robotok végeztek. Villanyt csak az a beállító-szerelő kapcsolt fel, akinek valamelyik szerszámon állítania kellett. Itt is meg volt felezve a gép(robot)-sor. Mikor is volt? Talán az 1900-as évek elején.

Gondolom, valamennyi olvasóm látott már filmet, vagy legalább videó-klipet elektronikai masinák, mondjuk számítógépek összeszereléséről. Nem látni emberi kezet, legfeljebb fel- vagy lerakodáskor, ellenőrzéskor, csomagoláskor. Villámgyors mozdulatokkal ülteti be automata a számtalan alkatrészt az előre fúrt vagy préselt furatokba, forrasztja le azokat. És akkor még nem látja a néző, hogy ma egy integrált áramkör vagy mikroprocesszor annyi elem helyébe lép, amikkel – ellenállásokkal, kondenzátorokkal, tranzisztorokkal – két-három évtizeddel ezelőtt még kosarakat lehetett megtölteni. Nem munkahelyek, hanem komplett gyárak válnak feleslegessé. A mérnök-közgazdász diplomamunkámban óva intettem kis országunkat, hogy ne kezdjenek ilyen nagy tömörítettségű egységeket gyártani, mert az ország nem bírja el a vele járó terhelést: óriási és folyamatosan növekvő finanszírozási készséget igényel. A dolgozatom doktorira javasolták, de a gyár megépült Gyöngyösön. Hamar le is égett. Igen, leégett, vajon miért? Keresgéltem a youtube-on ilyen kártyák gyártását, de csak ezt találtam: https://www.youtube.com/watch?v=49TlJIed1_Q Messze nem az igazi, de a közepe körül a beültető működése mond valamit arról, amire utalok. Amiket írtam, csak szemelvények. Könnyű rávágni, hogy a fizikai termelés nem uralkodó szektor ma már a fejlett országokban. Amennyi foglalkoztatott (eltartó) kizuhan a fizikai termelésből, az helyet találhat a mezőgazdaságban, a pénzügyek birodalmában, a szolgáltatás szektorban – mondhatják.

Hoppá, mi ebben az igazság? A mezőgazdasági foglalkoztatottság talán világátlagban is szűkül. Ismét csak az agyamban kotorászok: Indiában nemrégiben még a… á, mégis fellapoztam az Interneten egy adatsort: Indiában az agyam szerint a múlt század hetvenes éveiben még valahol 80% körül volt a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya a gazdaságban, a fellapozott adatsor (Világbank!) szerint 1994-ben 61%-ot képviselt, mostanság (2010) már csak 51-et, Kína (elállt a lélegzetem): 50 és 3, hazánk (már akié): 9 és 5, Izland: 9 és 5 (fej fej mellett) Csehország: 7 és 3, USA: 3 és 2 (majdnem utolértük Amerikát!), és a viccelődést félretéve: van egy-két ország, ahol ellenkező a tendencia, de a világátlag zuhanást demonstrál, bár az utolsó évek furcsán ugrálnak, sok lehet a hamis adat: 1994: 38,5%, 2000: 36,1%, 2003: 15,8%, 2004: 14,2%, 2005: 22,9%, 2006: 13,7%, 2010: 19,8%. Akármennyi ebben az adatsorban a tévedés, hazugság, egy biztosra vehető: nem a mezőgazdaság fogja felszívni az ipari munkanélkülieket. Se mostanság, még kevésbé néhány évtized múlva (ha él még a világ). Sok embert, pénzt fog igényelni a tönkretett természet, a hatalmas területeken pusztító elsivatagosodás, de tudósok, gépek, kemikáliák, új termelési technológiák és rendszerek fogják életben tartani vagy fejleszteni a mezőgazdaságot, és nem embertömegek. Vagy beáll a halál!

Akkor a pénzügyi szektor növeli a foglalkoztatottságot – mondták fentebb. Keményebb falat, mint gondolná az ember! Egyelőre nem találok összefoglaló adatsort, csak országonkéntiket. Maradjunk a legnagyobb hólyagnál, az USA pénzügyi szektoránál. Kenterbe ver mindenki mást, azért majd megnézem Londont is, mint korábbi elsőt.

Az USA-ban 152 millió (később kicsit eltér majd az adat) fix állással rendelkező emberből 6,08 millió koptatta a székét 2015-ben ebben a szektorban. Sületlenség, de iparágnak hívják. Szóval ez az iparág foglalkoztatja az ellátó réteg 4%-át, ezzel se lehet sokra menni, hiába növekszik, és meddig tud még szaporodni? A forrás jelzi, hogy az értékpapír (nagy átok!) alszektor fogja felvenni a legtöbb embert, mintegy a mostani 12%-át 2018-ig. Még említést érdemel talán, hogy a szektor egésze az USA GDP-jének 7.2 százalékát adja. Itt egy pillanatra megállok: nehezen értem, miért kezeli ez az átok világ terméknek, termelésnek a szolgáltatásokat? Végig fogom gondolni, ha élek még egy-két évet. Nem hoznak létre újat, előrevivőt, különösen a pénzügyi szektor, amelyiknek legfőbb feladata a termelés támogatása lenne, ezzel szemben szélhámoskodások széles skáláját nyújtja a világnak, időszakonként belebukva a szélhámosságokba, magukkal rántva a termelést is, elszegényítve mindazokat, akik nincsenek megfelelő hálóval védve ellene. Ilyen áldozattá váltam magam is a 2008-as (eleinte pénzügyinek hazudott) válság idején. Nem írom ide, mennyit vesztettem biztosnak vélt bank még biztosabbnak vélt „termékével”, szuper-szakértő közreműködésével. Most meg a 0, meg sokszor negatív kamatok világát éljük? Szóljon, aki érti, kinek jó ez? Nem nehéz kitalálni, de lógva hagyom… Csak annyit még, hogy rég megérett a világ arra, hogy gátat vessen az eszeveszett versenynek, szentként kezelje a GDP-t. Át kellene térni az élhető világ, emberi társadalom, minél kisebb egyenlőtlenség, boldogság-érzet paraméterekből alkotott mércére. Egy generáción belül megváltozna a világ!

Ránézek egy pillanatra a volt első pénzügyi világra. Nagy-Britanniában is pontosan 4%-át foglalkoztatja a pénzügyi szektor a teljes foglalkoztatott létszámnak (2012-ben). Nem érdemes tovább szaporítani a szót: nem ez az iparág szívja fel a termelésből felszabadulókat.

Következik tehát a hétköznapi szerviz-szektor: éttermek, fodrászatok, oktatás, egészségügy, taxi, mifene. Jobb, ha felsorolom, mit tekint ide, a terciernek is ismert körbe a Wikipédia: biztosítás (biztosítók); orvoslás, egészségmegőrzés, rekreáció (egészségügyi intézmények); értékesítés (boltok, kis- és nagykereskedések); üzemeltetés, karbantartás, javítás; lelki támasz (egyházak); tájékoztatás (média); szórakoztatás (színházak, televízió, rádió, internet, könyvkiadók); szállítmányozás (szállítmányozó cégek); gépkocsikölcsönzők; fodrászok és kozmetikusok; jogászok; mérnökök; tanácsadók (üzleti és ügyviteli tanácsadás)). Hibás, miért éppen ez lenne pontos? A mérnök arra képeztetett ki, hogy a termelés legfontosabb szereplője legyen: tervezzen terméket, technológiát, vezérelje a termelést, végezzen (a termeléshez szorosan kötődő) kutatómunkát. Szamárság a szolgáltatók közé sorolni. Ugyanakkor ebből a gyorsfelsorolásból hiányzik a pénzügyi szektor, amit fentebb ugyan külön kezeltem, most azonban hiányzik. Ki kell valahogy vakarnom az összesből a pénzügyeket, vagy tán mindegy? Jelentéktelenebb, mint gondolná az ember. Rögtön meglátjuk…

A kérdéshez jó áttekintést nyújt a Világbank:

http://data.worldbank.org/indicator/SL.SRV.EMPL.ZS

Láthatjuk tehát, hogy itt óriási a növekedés! A tercier szektorban foglalkoztatottak világátlaga a teljes foglalkoztatottak körén belül 1994-ben 32,3% volt, ami 2014-re 50,9%-ot ért el. Közben volt csúcs is, 2004-ben 54,6% Úgy látszik, a világválság a szolgáltatóknak is adott egy pofont, megtorpant a gyors növekedés, a folyamat azonban megállíthatatlannak tűnik. A fejlett országok viszik a prímet, ahol a GDP 70-80%-át adja a tercier szektor, az USA-ban 81%. Jó ez így? Ha egyáltalán igen, mire? Nem szabad feltenni a kérdést a mainstream közgazdaságtannak (amelyet a legtöbb tudós elfogad adott korban = azaz a gyöngyszóróknak, aranypénz-szóróknak, petárda- és csillagszóró-gyártóknak, lobogók, himnuszok és katonai indulók alkotóinak), mert megmagyarázzák, hogy így kell mérni a világ teljesítményét, és nem csak a megfogható hasznos dolgok előállításával. Ezt az egész GDP-hajszolást önmagában is, a tupírozásokkal is, el kellene felejteni. (Újra kitértem vele, bocsánat!) A pénzügy külön kezelése nem okoz semmi gondot, a mi trend-vizsgálatunkban mindegy, hogy húsz év alatt a foglalkoztatottak aránya 32-ről 47 vagy 51%-ra nőtt-e?

Hogy mennyire nem bízhatunk abban, hogy a tercier szektor mentőöv marad-e a foglalkoztatás szempontjából, arra jellemző, hogy már 1959. július 24-én, a moszkvai Amerikai Nemzeti Kiállítás megnyitásán, amin Richard Nixon akkori alelnök is részt vett, olyan látvány tárult a jól ellátottnak nem mondható szovjet emberek szeme elé, ami előre vetette a szolgáltató szektor automatizálását. Az amcsik ugyanis kiállítottak olyan házikót, amelyikben a konyhapadló felmosását is masinka végezte. Azóta az USA-ban már működnek gyorsétterem-robotok, csak a mesterséges agy kell ahhoz, hogy a borbély-robotok borotválni is tudjanak. Nem részletezem, hány ember munkáját látják el automata vagy félautomata rendszerek a pénzügyi szektorban (valutaváltók, ATM-ek, számítógépes banking és tőzsde), vagy akár az orvostudományban. Haladjunk inkább tovább az adatokkal.

És most csapdába estem, mint amikor a „Halálunk éve: 2018” könyvet írtam, és Trump miatt át kellett váltanom a hazai állapotokról a Trump-szörnyűségre. Most az amerikai munkaügyi adatok állítottak meg. Régóta állítom, hogy az USA csúszdán van, de amit most olvasok, az a legrosszabb álmomon is túltesz. Egymásból eredő két weblapot találtam, a https://jobenomicsblog.com/2016-state-of-the-u-s-labor-force/ – t és benne a http://jobenomicsblog.com/wp-content/uploads/2016/01/URates.jpg -t, a teljes áttekintést nyújtó elsőből pedig kiemelek pár mondatot, amik durván így szólnak: „2000 januárjától 2016. januárig a foglalkoztatott állampolgárok száma 11%-kal emelkedett, de a munkát nem végzők tábora 37%-kal és az U6 kategóriába tartozó munkanélküliek száma 57%-kal nőtt. 2010-től, a Nagy Recesszió végétől 2015-ig a munkanélküliség 40%-kal csökkent, de az önkéntes munkaerő elvándorlás folytatódott és a súlyos folyamatos elvándorlás elérte a 94 millió magasságú vízjelet, ennyi épkézláb felnőtt döntött úgy, hogy nem dolgozik. Ha ez a tendencia továbbra is változatlan marad, a Jobenomics előrejelzése szerint megjósolható, hogy a nem dolgozó épkézláb amerikai népesség egyenlő lesz a munkát végző lakossággal a 2020-as évek közepére vagy korábban, ha az Egyesült Államok recesszióba süllyed.” (Kiemelés tőlem) Komolyan mondom ínycsiklandozó kedvességeket élvezhet az ember a szövegben: „önkéntes munkaerő elvándorlás”. Szép, nem? Nem találom kacagtatónak, de munkaügyi adatokat elemző szövegbe valónak se. Kénytelen vagyok belenézni a táblázatba. Nem az ő táblájuk, hanem az USA Kormányához tartozó Munkaügyi Statisztikai Hivatalé. A Jobenomics alapítója, Charles D. Vollmer csak elemzi az adatokat. El fog tartani egy darabig, mire értelmeznem sikerül, mit is jelentenek a sorok?

urates-munkanelkulisegusa

Á, nem is tart semeddig. A tábla két részből áll. A felső blokk címe (pirossal): „Munkaképes és keres” (nyilván munkát). Ez a blokk hat sorra van bontva, U1-U6, az U=unemployed=munkanélküli. Az U1 azokat tartalmazza, akik legkevesebb 15 hétig dolgoztak, az U2-ben hozzáadták azokat, akik befejezték az ideiglenes munkát, az U3-ban hozzáadták az U2-höz a nem tudni kiket, de ezzel alakul ki a „hivatalos” munkanélküli ráta. Van pofájuk ezt a létszámot hivatalosnak titulálni! A javukra írható, hogy legalább idézőjelbe teszik a hivatalost. Ezzel találkozik a félművelt magyar Amerika-szakértő, jesszusom! Mert jön ám a további hozzáadogatás. Az U4 az U3 + a reményvesztettek (finomabban: elbátortalanítottak), az U5 = U4 meg a marginálisan csatolt (?!) dolgozók – az elemzésből érthetővé válik, hogy marginálisan, alig foglalkoztatottakról van szó. Végül az U6 = U5 + a gazdasági okokból részmunkaidőben foglalkoztatottak. Ennek a kategóriának a „teljes” munkanélküli gárda keresztnevet adták. Tehát van (2015 végén volt) közel 16 millió ember az USA-ban, akiknek még volt/van valami közük a munkához, foglalkoztatáshoz. Kisebb fonttal a címszó alá beírták, hogy a teljes civil munkaerő-létszám 157 833 000 fő. Civil. A haderőkkel nem foglalkozik a statisztika. Legalábbis ez nem!

Most jön azonban a csattanó! A tábla alján egy sorba szorultak mindazok, akik már megadták magukat, nem keresnek munkát. A sor címe (pirossal): „Munkaképes, de nem keres” (munkát). Hihetetlen szám: 94 610 000.

Hát ez valóban csapda, olyan kép nyílt meg előttem az USA helyzetéről, amin csak hüledezni tudok! Nézem és bámulok: ezzel a szarral (U3) eteti a világcsászár hatalom az alattvalóit, a fél világot? Ez bátorítja fel a magát politológusnak valló idiótabarom magyar paprikajancsit, hogy odaálljon a TV-kamerák elé és vallja a nem szellemdús, magát ugyancsak magyarnak valló publikum elé, hogy citálja a hazug adatokat: növekszik az amerikai gazdaság (pedig max. stagnál) és csökken a munkanélküliség – mondta a fülem hallatán. Mert a .aszomadta jószág csak a hivatalos kommunikációban előretolt U3 kategóriát hallja, a nagy Amerika-szakértő. Sejtelme sincs róla, nem azért szakértő, hogy legyen, mert nem azért fizetik, hogy észrevegye: közel 95 millió amerikai, még épkézlábnak tartott állampolgár már kiszállt az álláskeresésből. Reménytelen. Miért is? Találgathatunk: mert kiszervezték a cégét alóla Kínába, Bangladesbe, meg amit akartok, meg mert fekete vagy muszlim vagy hispán vagy akárki/akármi, ami nem tetszik a hülye fehér embernek. Meg most még kevésbé fog tetszeni Trump-szörnyetegnek és bandájának!

Namármost: nyilván a 95 millió az igazi munkanélküli, a hat U-sor nem teljes munkanélkülieket takar, „csak” létbizonytalanságban élőket. Maszlag, takaró, nem teljesen világos, miért ezzel etetik a világot? Illetve nyilván azért, hogy a kőkemény munkanélküliségről eltereljék a figyelmet. Nem vagyok okosabb az amerikai elemzőnél, aki szerint a két istentelen számot össze kell csapni: az USA-ban 110 235 467 munkanélkülit tartottak számon 2016 január 1-én. Hozzáteszem: ha valamivel enyhíteni akarom a mondatot, fogalmazhatok úgy is, hogy nagyobbrészt teljesen munkanélküli, kisebb részt létbizonytalanság körülményei között ennyi ember élt az USA-ban. Ezek fogják eltartani az öregeket?

Ez szörnyű, katasztrofális. Mert ennyi embernek nem tud munkát adni se Trump, se a hindu vallás panteonjának összes istene. (Félrecsúszott a tollam: a hinduizmus – legnagyobb vallás-filozófusai szerint monoteista vallás, a panteon csak az isten végtelen megjelenési formáit mutatja be.) A világ azt várná, hogy az USA (őrültTrump) jelentősen fékezze a hadiipari termelést (akárhova sorolta), ami csak növelni tudná a munkanélküliek táborát. Tehát: nem fogja fékezni. A töménytelen fegyvert meg nem tudja elrejteni a lakosság szeme elől, azt használni kénytelen. A használathoz ellenség kell. Nincs ellenség, ki merészelné megtámadni ezt az egyetlenné vált szuperhatalmat? Ha nincs, teremteni kell. Ott az a fránya Irán, amivel nemrég békemegállapodás született. Nosza, bontsuk fel. Meg őröljük fel az iszlám terrorizmust, akármekkora a hadjárat vétlen polgári áldozatainak a száma. Ott az az átkozott Putyin, aki nem akar a falon túl hátrálni, provokáljuk, birizgáljuk tovább. Ott az a viharos gyorsasággal növekvő, erősödő Kína, szorongassuk meg. És menjünk a Marsra vagy akárhová a csillagos űrbe. Tragédia, tragédia! És ennek az óriási tömegnek része az a 11+ millió muszlim meg ő se tudja mennyi egyéb, pl. hispán illegális bevándorló, toloncoljuk ki őket mielőbb (tetszettek már hallani, hogy toloncolta ki Sztálin a csecseneket-ingusokat, jobb, ha nem), meg zárjuk be a kapuinkat azok előtt, akiknek mi bombáztuk/lőttük szét a feje fölül a fedelet. Micsoda aljas gazemberség ez az egész!

Még vissza kell térnünk arra a kérdésre, hogy a javakat termelő két ágazatban, az iparban és mezőgazdaságban dolgozók aránya a teljes foglalkozattak körében miként változott a történelmi közelmúltban? Világbank adatok:

Mezőgazdaság: 1994: 38,5%,   2010: 19,8%.

Ipar:                   1994: 22,07%, 2010: 28,822

Összesen            1994: 61%       2010: 49%   (kis kerekítésekkel éltem, 0,5 felett felfelé, alatta lefelé)

Hm, nézzük meg, kb. mennyivel termel többet ez a csökkenő létszám. Az OECD statisztikája szerint 1995 és 2012 között – tehát gyakorlatilag ugyanabban az időszakban – a dolgozók termelékenysége 1,7-szeresen nőtt a G7 országaiban, azaz erős túlzással a 49% annyit termelt, mintha 83%-ra nőtt volna = 1,36%-os növekedésnek felelt meg. Ennyivel termelt több megfogható terméket két és fél évtized alatt az emberiség!

Egy pillantás még a világ dolgozó népességének számszerű adataira – total labor force (összes foglalkoztatott): 1994-ben 2,5 md volt, 2014-re 3,385 md-ra nőtt a Világbank szerint, tehát jelentősen nőtt, a növekedés 1,35-szörös!

 

  1. Eltartottak

Ugyanebben az időszakban a világ lakossága a Világbank szerint az 1994 évi 5,614 md-ról 2013-ra (nincs további adata) 7,125 md-ra nőtt. A http://www.prb.org –ban megtaláltam a 2014 évi adatot: 7,238. A növekedés mértéke tehát 1994 és 2014 között 1,29. Meglep: tehát a népességnél valamivel gyorsabban nőtt a munkával ellátottak száma, ha nem foglalkozunk azzal, hogy a tercier szektor mit termel. Ha ehhez hozzávesszük a termelékenység növekedését az árutermelő szektorokban (mert csak ott számottevő egyelőre), akkor kimondhatjuk, hogy az ellátók ereje, kapacitása nőtt az elmúlt 20 év alatt.

Érdekesség kedvéért felteszek egy, a világ népességét folyamatosan számláló weblapot: http://www.worldometers.info/world-population/  Egyelőre – és még egy-két évtizedig – rohanó a tempó!

Úgy vélem, lényeges azt is látni, mennyi az emberiség bruttó teljesítménye. Engem meglep az adatsor, a világ össztermelésének növekedése. Nehezen találtam rá az adatra (Wikipedia – Gross world product). Ez 1990 évi USD-ra átszámítva 1995 évre 37 644 md USD-t ad meg, 2014-re pedig 77 868 md USD-t. Azaz a megtermelt javak értéke 2, 07-szeresen, tehát duplájára nőtt durván két évtized alatt! Ebből Kína részesedése 2015-ben 11 008 md USD volt, azaz (minimális hiba, hogy egy évvel különböző adatokat mérek össze) cca. 14%.

Nem nehéz a népesség és a teljesítmény növekedésének mértékét összemérve arra a következtetésre jutni, hogy az emberiségnek ma el kellene tudnia tartani magát az összes „nehezékeivel” együtt. Hol akkor a hiba?

Mielőtt erre összeszedném a valószínű okokat, teszek újabb kitérőt! Nem beszélek félre, nem álmodom, nem az agyam lyukas, nem hazudok: nincs a világon több régió a Világbank által kialakított/kezelt régiók között, ahol a foglalkoztatottság csökkent volna 1990 (gengszterváltás!) és 2014 között, csak a „Közép-Európa és Baltikum” régióban. Valamennyit ugyan növekedett a foglalkoztatottság Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában és Szlovéniában, a többiben romlott! Romlott még pár országban, szinte valamennyi a nagy szovjet birodalomhoz tartozott: Grúzia, Örményország, sőt valamelyik dél-ázsiai olajbirodalom is… Nem hiszem, hogy más oka lenne, mint hogy a neoliberális neokapitalizmus annyi ostoba-szélhámos-rabló gazembert juttatott hatalomra, hogy teli tüdővel tömték magukba meg offshore-ba a vagyont, hogy belepusztulnak az országaik.

És menekül a lakosság, főként a Baltikumból! Nemcsak tőlünk, mint eddig hittem, hanem abból a három csodás országból, ahol élmény volt látni, mint épülnek-szépülnek. Siralomház mind!

Mondhatják, hogy megint Kína… Igen, Kínában ugyanebben az időszakban 170 millióval nőtt a munkával ellátottak száma! Pedig az utolsó években már lassúbb növekedési szakaszt mutat fel az ország. Ez az egyetlen – még kommunistaként gyalázott – ország, ahol a lakosság közel felét kiemelték a nyomorból/mélynyomorból, és emberi életet biztosítottak számukra. Fantasztikus folyamat lehet: a mezőgazdaság – ahol kézzel-lábbal dolgozott a parasztság – kiürült és ez az óriási tömeg megszállta a városokat, ipari körzeteket.

Ausztria, a kis szomszéd ország pedig közel egymillió embernek adott munkát! Ugyanaz a kapitalizmus, ugyanolyan műveltségű emberek, de életet teremtenek maguk körül, nem a halál szele fú minden sarokból. Itt a grafikon:

http://data.worldbank.org/indicator/SL.TLF.TOTL.IN?locations=B8

Az egyik legfontosabb okot kutatva nem kell messze menni.  „Az USA ledarálja a világot” könyvemben (4.5. fejezet) már foglalkoztam az egyenlőtlenséggel. Normális aggyal nem lehet elképzelni a teljes egyenlőséget, de a legalacsonyabb jövedelmi csoport és a leggazdagabbak közötti különbséget negyvenes szorzónál nagyobbnak sem lehet elfogadni. Az USA-ban ez évről évre gyors tempóban növekszik, ma jóval 400 felett van. Mit is jelent ez? Minden statisztikai adat, tudományos kutatás azt igazolja, hogy az így, egy szűk gazdag rétegben akkumulálódó vagyon nem segíti az adott ország fejlődését, nem jelent stimulust. Magyarul, elvonódik a működő gazdaság köréből. Valami elképesztő, keringő pénzfelhőt alkot a világ felett, ami bármelyik pillanatban pénzügyi katasztrófát okozhat egyes országokban, régiókban…

Egy szélsőséges adat: http://www.commondreams.org/views/2017/02/20/morbid-inequality-now-just-six-men-have-much-wealth-half-worlds-population A világ 6 leggazdagabb emberének a vagyona nagyobb, mint ami a világ lakossága felének jut.

Másik nyilvánvaló ok az adózás. Az USA-ban különösen, de a fejlett országok jelentős részében is – a neoliberalizmus uralkodóvá válása, az 1960-70-es évek óta – a gazdagokat kevéssé, a közép-rétegeket mind jobban adóztatják. Nem kerül az állam kezébe megfelelő összeg a szociális rendszerek finanszírozásához. Az USA-ban nem is terjed ki a szociális háló a lakosság számottevő részére. Egyetlen ilyen inhumánus ország a fejlett országok között. Trump egyik első lépése ennek a hálónak további szűkítése.

Nézzünk meg egy mutatót, ami értékeli, hogy egyes országok milyen mértékben képviselnek emberi törekvéseket. Ilyen a Human Development Index – Inequality-adjusted (Az emberi fejlődés indexe – az egyenlőtlenséggel korrigálva). Vizsgálja-értékeli az egészségügyi, oktatásügyi szolgáltatásokat és a jövedelmet, korrigálva a helyezést az elosztás egyenlőtlensége okozta károkkal. Az általam talált táblázat 151 országot mutat be, az átlagos egyenlőtlenség miatti „veszteség” 22,8%, Norvégia vezet – 5,4 százalékkal. És mit látnak szemeim? Kis hazám egy helyezéssel az USA előtt áll 24,3%-al, és az előző értékeléshez képest egy helyet rontva, a mögé sorolt szuperhatalom 12 (tizenkettő!) helyezést rontva 24,5 százalékkal a 28. helyet foglalja el. Nevetséges. A helyezés jobb, mint amire a rohamosan romló amerikai egyenlőtlenség és a hihetetlen mértékű munkanélküliség miatt elfogadna az ember, de az általam csak csúszdaként emlegetett folyamatok átváltottak zuhanórepüléssé!

  1. Hungary 757 ( 1)
  2. United States 755 ( 12)

Nem untatom a kedves olvasókat a korrupcióval, a mérhetetlen összegek offshore kutakba süllyesztésével, tehát további olyan folyamatokkal, amelyek csökkentik az állam lehetőségeit, hogy az idősek ellátását biztosítsa. Magyarul: ha a mai modern kapitalizmus a neoliberalizmus béklyóival marad a zászlóvivő, nem sok jót lehet várni az elosztás, a szociális hálók fejlesztésének területén.

Pedig elérkeztünk a talán legfontosabb kérdéshez: miként fog alakulni a közeli évtizedekben az emberek élettartama?

A viszonylag normális sajtótermék, nem jobboldali szócső, a The Guardian cikkére

https://www.theguardian.com/society/2017/feb/21/south-korean-womens-life-expectancy-exceed-90-years-2020-study hívom fel a figyelmet. A cikkből nyitható a Lancet orvosi weblap: http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736%2816%2932381-9/fulltext  A Lancet-nek többnyire hinni lehet, a világ talán legismertebb orvosi-egészségügyi folyóirata. Mindjárt az elején összefoglalja a 21 modell (jóslat) felhasználásával készült előrejelzéseket, amik lényegét az első ábrán be is mutat (l. lentebb). A megállapításai szerint a 2010 és 2030 évek közötti, születéskor várható élettartamot vizsgálva – a modell bizonytalanságait is figyelembe véve – megjósolható, hogy a vizsgált 35 ország valamennyiében nőni fog az élettartam, a nőknél 65%, a férfiaknál 85% valószínűséggel. Nagy valószínűséggel állíthatjuk – mondja, hogy Amerika, Ausztrálázsia, Közép-Európa, Nyugat-Európa és a csendes-óceáni Ázsia iparilag fejlett országaiban tovább fog nőni az élettartam. A növekedés Dél-Koreában, Nyugat-Európában és néhány felemelkedő országban lesz a legnagyobb, és az USA-ban (!), Japánban, Svédországban, Macedóniában és Szerbiában a legalacsonyabb. (Kiemelés tőlem). Megjegyzem, hogy sok tévedés lehet a modellekben, mert a férfiaknál Magyarországot hozta ki első helyre, ami a jelenünket és jövőnket ismerve egyszerűen lehetetlen.

A várható legmagasabb élettartamot a nőknél a dél-koreaiak fogják elérni, eltérő valószínűséggel 86,7– 90 év a jóslat. Férfiaknál (megjegyzem, az ábrától eltérőleg) Dél-Korea, Ausztrália és Svájc fogja elfoglalni az első három pozíciót – ugyancsak eltérő valószínűséggel – 80-85 évet elérve. Mindig 2030-ról van szó.

usa-vilagelettartamhrgr1_lrg

1. ábra

Ugyancsak a The Guardian cikke mond riasztó adatokat: https://www.theguardian.com/membership/2017/jan/23/saving-retirement-pension-generation-old-age A címe: „There’s a danger for a generation who can’t afford to retire” (Fennál a veszélye, hogy van generáció, amelyik nem teheti meg, hogy nyugdíjba vonuljon)

Azok több mint negyedéről van szó – mondja, akik 55-64 évesek és nincs magánnyugdíjuk, és ez ki fog terjedni az összes életkor-csoport 42%-ára. (A következő nemzedéknek jól meg kell gondolnia, megöregszik-e?)

Elég általánosan ismert hír, hogy Japánban nagy bajok vannak a társadalom elöregedése miatt.  Az angol Independent cikke is foglalkozik a kérdéssel: http://www.independent.co.uk/news/business/news/japan-retirement-pension-elderly-work-employment-age-a6909166.html  A címe szerint a japán dolgozók jelentős része messze a nyugdíj-korhatárán túl munkában marad. Hozzáteszem, ha tud. Elég kegyetlenül rugdossák ki őket, ha nincs égetően szükség rájuk. Pár mondat a cikkből:

Míg a globális népesség elöregszik, Japán vezeti a sort. (…) A 65 év felettiek fogják kitenni Japán lakosságának 60%-át 2060-ban a kormány számításai szerint. Az ország több mint 27 millió dolgozót veszíthet el a jövőben, ha nem tesz valamit a világ egyik legalacsonyabb születési rátája ellen, ami 1,4 gyermek asszonyonként.

Vagy nem tér vissza az ősi gyakorlatra, nem mese, rég olvastam, de hihető forrásban: a magatehetetlenné váló, ellátásra szoruló szülőket gyermekei felvitték a legközelebbi csúcsra, ott hagytak nekik egy-két napi élelmet. Nem tudom, mi történt a csontjaikkal.

A Wikipédia vonatkozó lapja se ad vigasztaló képet a Japán helyzetről: https://en.wikipedia.org/wiki/Elderly_people_in_Japan (Idős emberek Japánban)

Ez a cikk Japán idős népességének helyzetére és  a társadalom minapi változásaira koncentrál. – így a cikk. (…) Japán népessége öregszik (l. Aging of Japan). Az 1950-es években a 65-és a fölötti korosztály stabilan 5% körül maradt. A következő évtizedekben azonban ez a korosztály bővült, és 1989-re elérte a lakosság 11,6 százalékát. A várakozások 2000-re 16,9%-ot, 2020-ra 25,2%-ot jeleztek. Itt a cikk kiemeli, hogy Japánban ennek a csoportnak a 7%-ról 14%-ra növekedése fele-harmad idő alatt ment végre, mint a legtöbb fejlett országban.

Végül rátaláltam arra a weblapra, amely az USA Statisztikai Hivatala (USA Census Bureau) tanulmányát teszi közzé: https://www.census.gov/content/dam/Census/library/publications/20
16/demo/p95-16-1.pdf

Ez cápa-méretű fogás: 175 oldal! A címe is egyértelmű: „The Ageing World 2015” (Az elöregedő világ 2015) Elég a tartalomjegyzéket megnézni: minden lényeges részletre kiterjed. Mit tesz ilyenkor a többnapos munka vége felé kocogó alkotó. Biztos, hogy az olvasó figyelmébe kell ajánlania (ezt teszem éppen), kellő óvatosságra intve: a világ legnagyobb, legfélelmetesebb cápájának az alkotása, aki fél évszázada bizonyítja, hogy minden aljasságra képes. És kiszed, tálal belőle egy-két táblázatot, ábrát, amik jól szolgálják a kitűzött cél megvalósítását. Ez a lépés következik.

A dokumentum első alcíme rögtön közli a lényeget az olvasóval: A következő 35 évben a világ idős népességének növekedése nagyobb lesz mint a fiatal népességé.

A 2-1 táblázat rögtön világossá válik, ha az angol szavakat magyarítom:

2-1. Táblázat

A világ teljes népessége és a 65 éves és a fölötti népesség nemenként: 2015, 2030, és 2050

(Számuk milliókban)
Év                        Teljes népesség                           65 éves és a fölötti népesség                65 éves és felette százalékban
                     Mindkét nem  Férfi     Nő                     Mindkét nem  Férfi     Nő                   Mindkét nem  Férfi     Nő
  1. . . . . . 7,253.3   3,652.0 3,601.3           617.1      274.9    342.2                   8.5           7.5       9.5
  2. . . . . . 8,315.8  4,176.7  4,139.1            998.7      445.2    553.4                 12.0         10.7     13.4
  3. . . . . . 9,376.4  4,681.7 4,694.7         1,565.8      698.5    867.3                 16.7         14.9    18.5
Forrás: U.S. Census Bureau, 2013; International Data Base

 

Azaz a 65 évesnél idősebbek részaránya a világ népességéből 2050-re eléri a 16,7 százalékot, azon belül a férfiaké a 14,9-et, a nőké pedig a 18,5-öt!

eloregedes

A színek mögötti számok az idősek százalékát adják (more = több, less = kevesebb). Alatta: „Világ százalék”.

Sikerült! Lemásoltam, azt leszkenneltem, levagdostam a széleket. Íme a 2.1. ábra arról, hogy 2015-ben milyen százalékos arányban öregedtek az emberek (felső térkép), és mi várható 2050-re. Fájhat a fejünk: Európa jelentős részében, Japánnal és Dél-Koreával együtt meg fogja haladni a 28%-ot a 65 évesek és idősebbek népessége. Eltarthatatlanok! Nincs olyan adat, amely a megoldás lehetőségére utalna.

Talán érdemes még foglalkozni az USA egészségügyi kormányzata alatt működő National Institute of Ageing (Az Öregedés Nemzeti Intézete) cikkével, amely a világ elöregedésének folyamatával foglalkozik, felhívva a figyelmet néhány mozzanatra.

https://www.nia.nih.gov/health-research/publication/why-population-aging-matters-global-perspective/trend-1-aging-population

Az egyik, hogy az 5 évnél fiatalabbak arányát napjainkban lépi túl a 65 évnél idősebbek részaránya. Három okot nevez meg: a termékenységi ráta 2 alá csökkenését, az egészségügyi ellátás javulását és az élettartam növekedését. Különösen figyelemreméltónak tartja, hogy az elmúlt 20 évben 44 nem fejlett országban is kialakult a 2 alatti ráta. Ha ez a trend folytatódik, a fejlődő világ egy részében kialakulhat, hogy nem tudják megoldani a szociális támogatás és az erőforrások generációk közötti helyes elosztását, azaz hamarabb elöregszenek, mintsem hogy meggazdagodnának.

Itt valahol befejezem. Az élettartam növekedésével kapcsolatban ugyanis eszembe jutott a „Kongassátok meg a harangokat” című könyvem, amit annak a hírnek hallatán írtam meg, hogy az öregedés ellen küzdő tudósok elértek addig a pontig, hogy a hosszú élet kulcsa bent van a zárban, már csak el kell tudni forgatni. Néhány évtized, és bekövetkezhet a rémisztő tragédia: évszázadokra hosszabbodhat meg az emberi élettartam. Vizsgáltam, mihez kezd a tény – akkor 2030-ra jósolt –  bekövetkezésekor négy nagyhatalom, az USA, Oroszország, Kína és India, valamint a Vatikán. Na és persze a tudósok. A könyv azzal zárul, hogy a pápa halálos ágyán megkéri a prelátusát: a magyarok győzelmének emlékező déli harangszó helyett verjék mindig félre a harangokat. Kongassátok meg a harangokat, hirdetve, hogy miért teszitek: végveszély fenyegeti a világot.

Úgy vélem, most tényleg itt az ideje, hogy megkonduljanak a harangok.

Mert mit is kellene tenni? A feje tetejére kellene állítani a mai katasztrófakapitalizmust, vagy túllépve rajta (ez most a divatos kifejezés erre a rendszerváltásra) olyan társadalmi-gazdasági rendet kellene létrehozni, amelyet mind több tudományos koponya szocializmusnak nevez. Na, nem a korábban létezett „gyakorlati szocializmusra” gondolnak, csak olyanra, amelyikben fegyverek, háborúk, profithajhászás, értelmetlen ádáz verseny, faj- és vallásgyűlölet, idióta neoliberalizmus (piacgazdaság, szabadverseny, mindent privatizálni, semmi szociális háló) helyett az emberi élet élhetővé tétele válna kulcskérdéssé, az egész társadalom feladatává.

A pápa nyugodtan meghirdetheti: kongassátok meg a harangokat.

Amíg konganak a harangok, a tudósoknak meg kell oldaniuk a lehetetlent: olyan termelékenységet elérni, hogy a fogyó fiatalság, és a fogyó dolgozó többszörösét termelje a mainak, és hogy automatikus rendszerek biztosítsák a megtermelt javak igazságoshoz közeli elosztását. Nincs ötletem, hogy mit csináljanak az öregedéssel? Mesék szólnak az örök életről is, mi történne akkor? Repülőmérnöki diplomával a zsebemben se hiszek a más égitestekre áttelepülésben, az erre az őrült álomra fordított erőfeszítéseket, pénzeket a ma gondjainak megoldására kellene fordítani.

A mai agyalágyult politikusokat pedig fel kell váltania olyan gárdának, amelyik megérti és végrehajtja a most elkerülhetetlen rendszerváltást. Addig pedig meg kell oldania, hogy emberi jogon mindenki olyan jövedelemhez jusson, ami normális életvitelt biztosít minden halandó számára.

Megrémültem (utóirat)

Azt hiszem kevés ember élhet a sárgolyónkon, aki nálam jobban gyűlöli az amerikai vezetést, különösen Trump-ot és bandáját.

Mégis ismét, sokadszor is sikerült megrémülnöm. A rémületem oka az új amerikai elnök első beszéde – mintegy beszámoló – a Kongresszus előtt. Megkaptam a Los Angeles Times-tól, nem nagyon értem, hogy újságírók miért azokat a mondatokat emelték ki sárgával, amelyeket. Számomra/számunkra ennek most nincs jelentősége. Mindjárt világossá teszem, mi váltott ki belőlem rémületet. Itt a beszéd: http://www.latimes.com/politics/la-pol-trump-address-transcript-20170228-htmlstory.html

Rémület No1: A dolgozatot írva találtam rá a tényre, és nem akartam elhinni, hogy 94 millió olyan amerikai ődöng a világban, akik reményüket vesztve már nem is keresnek munkát. Ezért nem siettem közzétenni a kis dolgozatomat. Trump sietett megnyugtatni. A beszédében szerepel ez a mondat: „Ninety-four million Americans are out of the labor force.” Azaz 94 millió amerikai van a munkaerő-táboron kívül. A rémületet fokozza további adatokkal: „Over 43 million people are now living in poverty, and over 43 million Americans are on food stamps.” Negyvenhárom millióan lnek szegénységben, és több mint 43 millióan élnek élelmiszer-bélyegen. Tovább: „More than 1 in 5 people in their prime working years are not working.” Öt emberből, akik legjobb munkás éveiket élik, egynél több nem dolgozik. Még megjegyzi, hogy „We have the worst financial recovery in 65 years.”, tehát 65 éve a legrosszabb pénzügyi talpraállást éljük.

Szépen igazolja a korábbi írásaimban felvázolt elszomorító képet az amerikai állapotokról.

Rémület No2: Azt a képtelen dolgot állítja ez a vadbarom, hogy „We’ve lost more than one-fourth of our manufacturing jobs since NAFTA was approved, and we’ve lost 60,000 factories since China joined the World Trade Organization in 2001.” Azaz az ipari munkahelyek több mint negyedét veszítettük el a NAFTA jóváhagyása óta, és 60 000 gyárat veszítettünk el 2001 óta, amikor Kína belépett a WTO-ba. Sötét, álnok, ostoba vád. Nincs tudomásom olyan, Amerika részvételével született kereskedelmi megállapodásról, amit nem az USA kezdeményezett volna. Ez azonban csak a galádságot mutatja, nem érdemes időt tölteni vele. Végtelenül felháborít azonban, hogy az amerikai kitaláció és gyakorlat, az „outsourcing” (kiszervezés) miatt Kínát vádolja. Gátlástalan gazember! Arról nem is beszélek, hogy a hatvanezres szám is csak a bűvész mellényzsebéből előrángatott szám lehet, legalábbis ami a Kínába átszervezést illeti!

Az egész szöveg csak a Kína elleni gazdasági fellépés előkészítését szolgálhatja.

Rémület No3: Nem is igazi rémület, inkább csodálkozás. Olyan adatot támaszt alá a világcsendőr-világcsászár, ami emlékezetem szerint az eddigi legmagasabb szám, talán igaz is lehet: „America has spent approximately six trillion dollars in the Middle East…” Azaz Amerika cca. hat billió (ami Amerikában trillió) dollárt költött el a Közel-Keleten. Eddig tagadták, csak szakértő saccok közelítették meg ezt a számot. Iszonyat: mennyi vér tapadhat ehhez a pénzhez? Kiírom számokkal: 1 000 000 000 000, röviden 1012. Valamikor 1018 –at is hívták trilliónak, a 1012 is rettenetesen sok, különösen dollárban. Tenger vér!

Rémület No4: Rasszista uszítás a köbön a világcsászár ünnepi beszédében! Mert miket mond? „The murder rate in 2015 experienced its largest single-year increase in nearly half a century. /In Chicago, more than 4,000 people were shot last year alone –- and the murder rate so far this year has been even higher.” Két mondatban vall: Közel fél évszázad óta 2015-ben történt a gyilkossági ráta legnagyobb egy év alatt bekövetkezett növekedése. Tavaly Chicago-ban több mint 4 000 embert lőttek le egyetlen év alatt – és a gyilkosságok növekedési rátája eddig idén még magasabb volt.

Eddig vallomás, de szembeállítja vele a hazai iszlám terrort. Kezdi azzal, hogy „I have ordered the Department of Homeland Security to create an office to serve American Victims.  The office is called VOICE –- Victims Of Immigration Crime Engagement.” Azaz „Bevándorlók Bűncselekményeinek Áldozatai” (ha jól értem) néven kormányszervet alapít a Belbiztonsági Minisztérium égisze alatt. Már ennek a jellege is megbélyegzés. Mint nálunk a „cigány bűnözés”. Szerencsétlen amerikai bevándoroltak!

Majd cirkuszba illően felvonultat a hallgatóságban  4 személyt, a hazai iszlám terror áldozatainak nevezve őket, akiknek hozzátartozóit „illegal immigrant gang member” (illegális bevándorló bandatag) , illetve „illegal immigrant with a criminal record” (büntetett előítélettel rendelkező illegális bevándorló)  ölte meg, azaz országosan négy áldozatot vonultat fel a csak Chicago-ban elkövetett 4 000 lőfegyverrel elkövetett gyilkossággal szemben. Megkerestem, az országos adat megtalálható itt: http://www.gunviolencearchive.org/past-tolls  Több mint 15 000 halál, több mint 30 000 sebesülés, a szigorúan kizárólag lőfegyverrel elkövetett nem iszlám terror áldozatainak a száma. Ennyit erről. Fasiszta lépés, így kezdődött minden tömegüldözés: nevezd meg az ellenséget…

Rémület No5: Végül hősi rangra emeli a Jemenben elkövetett amerikai légicsapásban életét vesztett pilótát. Annak a terrorakciónak az egyetlen amerikai áldozatát, amelyben – általánosan elfogadott hírek szerint – polgári áldozatok tucatjait, más megfogalmazás szerint megszámlálhatatlan civil áldozatot öltek meg, köztük gyermekeket is. Trump első áldozatai. A rémület oka: ezentúl csendben hazalopták az amerikai áldozatokat. Mostantól aki egyenruhában öl, akármennyire felelőtlenül is, felesleges vérontást okozva, az is hősnek fog számítani?

Kőtáblába kell vésetni ezt a beszédet és körbehordozni a világon: ez az ember tölti be a világ legfontosabb posztját! Szerencsétlen világ…

Négy hozzászólást lehetett olvasni a beszéd szövege alatt. A 001dvs hozzászóló (feltételezem, hogy amerikai) pontosan fogalmazott:

„Delusional at its highest level” = Téveszmés v. megtévesztés a legmagasabb szinten.

 

 

Reklámok

ahalmos névjegye

Repülőmérnök és közgazda voltam a közelmúltig, az utóbbi években azonban 15 magyar, két angol és egy orosz könyvet írtam. Elérhetők: www.bookandwalk.hu; www.amazon.com; www.smashwords.com; www.goodreads.com; www.mek.oszk.hu és LinkedIn.com > My Profile. Két éve bloggolok itt.
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s